Kedves Családom, Barátaim!
Már nagyon régen nem közvetítettem Daniról, de hát zajlottak az események, készítettünk egy társasjátékot Danival a főszerepben, készültünk a Karácsonyra, meg annyi minden volt még. Most sem lesz időm sokat írni, csak dióhéjban, mert már többen reklamáltak, hogy nem kapták meg a harmadik, negyedik, stb. beszámolót. Megnyugtatásul közlöm, hogy azért, mert nem is volt. Sőt, még képeket sem küldtem, pedig Zita már összerakta az őszieket (tudjuk, hogy március van).
Hogy a végén kezdjem, Dani már mászik fel-alá, lassan áll is, ülni még nem ül. Akinek volt szerencséje álló, de még nem ülő gyerekhez, illetve aki ki meri próbálni, hogy mit csináljon, ha éppen abba szeretné hagyni az állást, de nem tud ülni, az tudhatja, hogy ez mit jelent: nagy eséseket. Dani egyébként ezt egész hősiesen viseli. Persze sír egy kicsit minden nagyobb zakó után. Persze azért igyekszünk bemérni, mik a nem életveszélyes eséssel kecsegtető pozíciók. Több-kevesebb sikerrel/ szerencsével. Csütörtökön például leesett az ágyról. Ennek az esélye eddig is fennállt, mert nem nagyon tűnt fel neki, hogy az ágy és a padló nem ugyanazon a szinten van, de eddig észrevettük, ha az ágyon alvásból felébredt. Most nem. Kisebb horzsolásokkal megúszta. Azóta megáll az ágy szélén.
Okosodik.
Még nem beszél, nem jár, nem sakkozik, de mint azt egyébként mindenféle szakember megerősítette, korához képest teljesen normális. Éjszaka alszik, nem is egyszer..., nappal dumálgat, mászkálgat, szeret ott lenni, ahol vagyunk, szeret fürdeni, játszani, boogie-zni, ha gitározok, cserkészi a tiltott kábeleket, nyomogatja a ruhagombokat, táncolgat Zitával, szokott inni, enni, sőt, már válogat is néha. Zita eljárogat vele mindenféle mamás-babás sportolásra, baba-mama jóga, mamin baba, iron mami, ringató, hadd művelődjék a gyerek, hadd erősödjön az anyja. Lassan mesélni is lehet neki, és pár hónap múlva a játszótérnek is lesz értelme.
Ja, és ha még nem mondtam volna, angyalian jó gyerek. Ezt Zita mondta, hogy írjam. Azt tényleg meg kell erősítenem, hogy most, hogy elkezdi érteni, mi folyik körülötte, sokkal kevesebbet sír. Talán nekünk is egy icipicivel több időnk marad mellette. Lám, most levelet írok. Zita pedig éppen egy dinoszauruszt színez zöldre. Nem, nem egészen magának.
Holnap pedig bejelentem a főnökömnek, hogy július 1-től GYED-re szeretnék menni. Az elmúlt héten próba-GYED-et tartottam, én keltem Danihoz és napközben is igyekeztem én ellátni. Zita pedig igyekezett úgy hozzáállni, mintha egy munkától megfáradt anyuka lenne, aki néha azért leül a gyermekéhez. Nem állítom, hogy a szimuláció tökéletesen sikerült, bár az alváshiány egész jól összejött, de az kiderült, hogy szívesen mennék GYED-re, és talán Dani is kibírja, ha én vagyok vele. Az ágyról leesést és a megfázást nagyvonalúan mérési hibának tekintettük.
Úgyhogy most lassan elmegyek aludni, mert holnap nehéz napom lesz, tekintve hogy a főnökömnek nehéz napja lesz, mert meg fogja tudni, hogy egy beosztottja mintegy száz nap múlva kilép a projektből, amit éppen vezet, és legalább hét hónapig más projektet visz.
Drukkoljatok holnap!
Sziasztok!
Tomi